[LAP TETEJÉRE]

A hajózás története

[LAP TETEJÉRE]

Ókor

Az ókori navigáció jószerével a Nap és csillagok állásának megfigyelésével történt, így nyugodtan mondhatjuk, a nyíltvízi hajózás ebben az időben még meglehetősen ritka volt. A kereskedelmiútvonalak kizárólag part mentén húzódtak, legfeljebb kedvezőtlen széljárás,vagy épp óriási viharok „bírhatták rá” egy hajó legénységét, hogy valahol egészmáshol, ismeretlen vizekre kormányozzák hajóikat. Persze a megépített vízijárművek felépítése és a használt nyersanyagok sem tették lehetővé hosszútengeri utak megtételét. Ezidőtájt használtak ugyan térképeket, ám ezekmeglehetősen pontatlanok voltak, legtöbbjük csupán az adott partszakaszkörvonalait ismertette. Néhány úgynevezett hajózási útmutató is közkézenforgott, ezek beszámoltak az esetleges veszélyekről, zátonyokról, a kikötőkpontos helyéről, sőt, még a szárazföldről is adtak némi információt, például,hol található ivóvíz. A hajózási segédeszközök közül ismerték a mélységmérőt,általában minden hajó orrában szolgálatot teljesített egy navigátor, aki ügyelta zátonyokra és a haladási irányra. A föníciaiak elsősorban a Kis Göncölcsillagképhez és a sarkcsillaghoz igazodtak, míg a görögök inkább a NagyGöncölt részesítették előnyben és ehhez viszonyítva navigáltak. Viharos, felhőséjszakákon csupán a parti jelzőtüzekre hagyatkozhattak, vagy ha erre sem, akkorlegfeljebb jószerencséjükben bízhattak. Hát ilyenkor kerültek ki a nyíltóceánra, vagy épp a tenger fenekére. A legelső ismert felfedező, akit említ atörténelem, az egyiptomi nemes ember, Harkuf volt, körülbelül ie. 2300 tájánélt és tevékenykedett. Papirusznádból készített hajóján expedíciót vezetett aNíluson és eljutott egészen Núbia északi részéig. Hatshepsut királynőKolumbuszhoz hasonlóan 1492-ben indította útnak felfedező hajóit, csak épp időszámításunkelőtt. Az ő expedíciója már eljutott a Vörös és Arab-tengerig, majd Szomáliaterületeire, és ahogy az lenni szokott, kincsekkel, elefántcsonttal megrakodvatért vissza szülőföldjére. Na és bizonyára néhány rabszolga is megbújt ahajófenékben. A görög felfedezők közül Pitheastemlíthetjük, a neves asztrológust és térképészt. Ilyesfajta múlttal nem csodahát, ha hajózásra adta fejét. Ie. 340 körül a Gibraltári szoroson keresztülelért egészen Britannia partjáig. Honfitársa, Eudoxus már inkább India felévette útját néhány száz évvel később, mind a gazdag nemesség, mind Kleopátratámogatását élvezve.

[LAP TETEJÉRE]

Középkor

A középkor jelentős változásokat hozott a hajózás történelmében. Mivel a navigációsberendezések és a térképészet fejlődése vitathatatlannak bizonyult, ráadáskéntújabb és újabb típusú tengerjáró hajók kerültek ki az építészek kezei alól,megkezdődhetett a felfedezések kora. Bár még mindig tartották magukat a régilegendák, babonák tengeri sárkányokról, szirénekről és egyéb szörnyetegekről,mind több bátor felfedező indult útnak kincsekért és dicsőségért. Egyik legnagyobb vívmányként az iránytűtemlíthetjük, ami körülbelül a 12. században jelent meg a Földközi-tengeren.Kínából került hozzánk ez az egyszerű, ám annál elmésebb műszer, valószínű, hogyeredeti hazájában már több száz éve használták. Kezdetben az iránytű nem álltmásból, mint egy vízen úszó kis „tutajból” és megmágnesezett, vékony tűből. Akorai időkben meglehetősen pontatlanul működtek ezek a szerkezetek, gyakorta azis megesett, hogy az együtt haladó karavánok iránytűi is más-más adatotmutattak. A másik fontos navigációs eszköz a szögmérő, az úgynevezettasztrolábium volt, ami, ki hinné, szintén Kínából került az európaiak kezébe.Ez a műszer egy fokbeosztású korong volt állítható szögmérővel a közepén,meglehetősen pontatlanul mért, tévedése akár 120 tengeri mérföld is lehetett.Emiatt aztán a legelső nagy felfedezések még mindig veszélyes, kevéske sikerrelkecsegtető utazások voltak, a kapitányoknak gyakran fogalmuk sem volt, a földmely részén bukkannak elő, vagy épp szépen lepottyannak a világ végén. Aközépkor vége felé Henrik portugál herceg áldásos tevékenysége nyomán anavigáció tudománya tovább fejlődhetett, kapitányai mind távolabb és távolabbmerészkedtek a szárazföldtől, újabb, részletesebb térképekkel gazdagítva a kortudományát. A kora középkorleghíresebb felfedezői tagadhatatlanul a vikingek. Jellegzetes hajóikkalkeresztül kasul bebarangolták az Atlanti óceánt, kirabolva és kifosztva mindentalpalatnyi földet, ami az útjukba akadt. Bár ők még mindenféle technikaivívmány nélkül indultak útnak, még az iránytűt sem ismerték, ennek ellenérehihetetlen távolságokra eljutottak. Sokáig nem hittek benne tudományoskörökben, ám mostanság egyre több történész állítja, hogy egészen az amerikaipartokig is elhajóztak. Kolumbusz nagy bánatára. Marco Polo aközépkori Európa legnevesebb felfedezője volt. Kalandjai 1271-ben kezdődtek,mikor is tengerre szállt nagybátyja hajóján. Ezután nem kevesebb, mint 24 évenkeresztül képtelen volt elszakadni a kalandos életmódtól, eljutott Indiába,Burmába, Mongóliába, Kínába. Nem csak tapasztalattal, izgalmas történetekkellett gazdagabb ezidő alatt, hanem egy baráttal is, a kínai császár személyében. A 15. századhajósait elsősorban új kereskedelmi utak felfedezése inspirálta, illetőleg azexpedíciókba fektetett aranypénzek. Bartolomeu Diaz volt az első európai, akielérte a Jóreménység fokát, kortársa, Vasco da Gama szintén ezt az útvonalat követteés egészen Indiáig hajózott. Persze a kor legnagyobb befutója maga Kolumbusz,aki az Újvilág /újra/fölfedezésével felküzdötte magát a legnevesebb felfedezőkközé. Bár be kell valljuk, a szerencse aligha szegődött mellé. Nem elég, hogy avikingek évszázadokkal megelőzték, még egy nyavalyás kontinenst sem neveztek elróla.

[LAP TETEJÉRE]

Újkor

A 16. században elsősorban a középkorban használatos navigációs eszközök fejlődtek tovább.Példának okáért tökéletesítették az iránytű működését. Az olasz fizikus, Cardano munkáját dicséri az a felfüggesztés, melyre a szerkezetet helyezték,így az még viharos tengeren is megőrizte vízszintes helyzetét. Azasztrolábiumot fölváltotta az úgynevezett Jákob botja, mely sokkaltakönnyedebb, pontosabb műszernek bizonyult. Ez egy fokbeosztású rúd volt, rajtakeresztben tolókával, általában fél fok eltéréssel működött. A hajósebességének mérésére az úgynevezett logot használták, ami szintén ebben aszázadban indult hódító útjára az európai hajósok körében. A log egy nehezékkelellátott deszkalap volt, melyet orsóra tekert zsineggel a hajó tatjáról atengerbe eresztettek. A letekeredő zsinegre csomókat fűztek, ahány csomólefutott 30 másodperc alatt, annyi csomó sebességgel haladt a hajó. Az időtekkoriban még homokórával mérték. A térképek megrajzolása terén is születtekújdonságok, a Mercator és Halley féle rendszereket a mai napig használják. Az első világkörüliutat Ferdinand Magellan tudhatta magáénak, öt hajója 1519-ben indult elSpanyolországból. Bár maga a neves felfedező nem élte túl a majd három évenkeresztül tartó viszontagságokat, érdeme vitathatatlan. Egészen ötven évenkeresztül senki sem tudta megismételni eredményeit, mígnem 1577-ben színrelépett a híres, hírhedt Francis Drake kapitány és Magellan nyomdokaiba lépvevilágkörüli útra indult. Volt is miből finanszíroznia utazásait, hisz nem csakfelfedező, hanem korának egyik leghírhedtebb kalóza is volt egyben. A 18. és 19.században tovább tökéletesedtek a navigációban használatos eszközök. Az iránytűnagyjából változatlan maradt, a szögmérők csoportjában a legújabb típus aszextáns. Ez utóbbit, az iránytűhöz hasonlóan, a modern idők hajósai semnélkülözhetik. Ez a század szintén a felfedezések kora, sőt, az újításoknakköszönhetően a világ hihetetlen módon kitárul civilizációnk előtt. A hajósokbárhová eljuthatnak, a föld legtávolabbi zugai sem maradnak érintetlenül,légyen bár a perzselő Afrikában, vagy épp a zord, jéghideg Antarktiszon. Alegnevesebb felfedezők közül megemlíthetjük a holland Roggeveenst, aki az1720-as évek táján Samoát és a Húsvét-szigeteket látogatta meg legénységével. James Cook kapitány Tahiti szigetén járt 1770 körül, majd Új-Zélandra ésAusztrália partjai felé vetette jósorsa. Vagy épp rossz. Ezen kívül még órahosszat lehetne sorolni a bátor felfedezők listáját, ám legtöbbjüknek olyankacifántos neve van, hogy leírni is nehéz, hát még kiolvasni. Ã gy ők inkábbmaradjanak meg a történelemkönyvek száraz lapjaira.

[LAP TETEJÉRE]

Legújabb kor

Jelenünkben anavigációs berendezések java részét már számítógépek, műholdak működtetik. Azilyesfajta szerkezetek épp úgy megtalálhatók a haditengerészet birtokában, mintaz „egyszerű” vitorlás hajókon. Különösen, ha a külföldi állapotokat tekintjük. Ennek ellenére nyugodtan mondhatjuk, a tengerész élet ma sem egyéletbiztosítás. Bár a régi idők elmúltak, éppúgy tengeri viharok sokasága, számtalan veszély, kaland vár a bátor jelentkezőkre, akik úgy döntenek, tengerre szállnak. Világunkban is rengeteg felfedezni való vár ránk, ámamennyiben mégis úgy esne, hogy idelent már mindent ismerünk, hát rajta. Vanvalami, ami még az óceánoknál is hatalmasabb, a végtelen világűr.

 

[LAP TETEJÉRE]